Galéria nyitókép Galéria nyitókép Galéria nyitókép
  • pic1
  • pic2
  • pic3
  • pic4
Tisza
tiszavirágok

A tiszavirág

A Tiszavirág útja

 

A tiszavirág

A tiszavirág Magyarország és Európa legnagyobb méretű kérésze, mely látványos rajzása - tiszavirágzás - révén vált közismertté. A tiszavirág, latin nevén Palingenia longicauda a kérészek (Ephemeroptera) rendjébe tartozik, és mint ősi csoportot az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, ezen belül a hatlábúak (Hexapoda) altörzsébe és a rovarok (Insecta) osztályába soroljuk.

 

Hol élt? Mióta ismerjük?
(Előfordulásának, leírásának történeti áttekintése)

 

A kérészekről már az ókorban említést tesz Arisztotelész (Kr. e. 384-322), aki magyarázattal is szolgál az elnevezésről:

 

„A Kubán(Hypanos) folyón, mely a Kercsi szorosba(Kimmériai Boszpórusz) ömlik, a nyári napforduló tájékán szőlőnagyságú zsákocskákat hoz a víz a tenger felé, amelyekből szárnyas négylábúak bújnak ki. A rovar körülbelül estig röpköd és él, de amint a Nap lenyugszik, elbágyad és elhal, mindössze egy napig élvén, és mely körülmény folytán ephemeron (egynapi) a neve.” (Historia Animalum, V. Könyv, Arisztotelész)

 

Később Plinius és Aelianus is tanulmányozta ezeket az állatokat, és különféle neveket adtak nekik: Hemerobius, Ephemerus, Diaria -- ezekről nem tudjuk pontosabban megmondani, mely kérészek közül valók.
Swammerdam (1675) írta le először a tiszavirág fejlődését, és rajzot is közölt a lárva külső és belső anatómiájáról. Swammerdam leírását a holland kiadású Bijbel de Nature (1737) is tartalmazza, amit -- nagyjelentőségű mű lévén -- 1752-ben németre, 1758-ban pedig angolra is lefordítottak. Magyarországon Marsigli gróf volt az első, aki 1726-ban megfigyelte és rögzítette a tiszavirágzást a Tiszán.

 

Gorové László 1819-ben így jellemzi a tiszavirágot:

 

e). Ábrázolja a Kérészt, mikor másodszor veti le egész testéről a fejér hártyát.

f). Mutatja a második bőrét, vagy üres fejér hártyáját, mellyeket a lepke a szárazon hagyott.

g). Képezi a Lepkét a másodszori vetkezés utánn kapott tökéletes formájában, a melly állapotjában, három, vagy legfeljebb négy órák alatt, párasodik, tojik, vígan repdesve él, és megdögölve a Tiszába hull."

 

Láthatjuk, hogy Arisztotelész helytelenül négylábúként (hatlábú helyett) emlegeti, Gorové pedig kérész helyett lepkének nevezi a tiszavirágot.

 

Mitől magyar a tiszavirág?

(Magyarországi előfordulása)

 

A tiszavirág európai és világszinten is jelentős természeti örökségünk. A faj egykor egész Európa-szerte elterjedt volt, 1922-ben pusztult ki a Loire-ból, 1952- ben pedig az utolsó nyugat-európai lelőhelyéről, a Rajnából is. A Dunából 1974- ben tűnt el, így a tiszavirág ma már egész Európában csak a Tiszában és vízrendszerében található meg. A fogyatkozás, illetve kipusztulás fő okaiként a folyószabályozásokat és a szennyezéseket szokták megjelölni. A szocialista nagyipar felbomlásával a Tisza mentén a vízszennyezés és az oktalan partrendezés is csökkent, és a 60-70-es években oly gyakori Palingenia longicauda visszatelepülése megkezdődött. A faj 2000.-re sok régi élőhelyére visszatelepült: a Tisza mellett újra megjelent a Bodrogban, a Berettyóban, a Körösök vízrendszerében és a Marosban is. Megtelepedett a Keleti-Főcsatornában is. A Tiszavirág az egész magyar Alföldön él, és a Szolnok városi és az alatti, korábban visszaszorulóban lévő szakaszokra is újratelepült.

Érdekes viszont, hogy a Dunából még a leggondosabb gyűjtések ellenére sem került elő. A tiszavirág Tisza vízgyűjtőjén való ezredvégi elterjedését az 1. ábra mutatja.

 

 

 1.ábra

 

Úgy tűnik tehát, hogy nagy tömegben már csak a Tiszában és mellékfolyóiban, Magyarországon található. Többen jeleztek már tiszavirágot a Drávából és a Rábából is, de ezek csak szóbeli közlések voltak. Ez a faj hajdanában -- Skandinávia és a mediterrán területek kivételével -- Európa szerte közönségesnek számított. Kipusztulásukban szerepet játszik a klímaváltozás is, de a fő okok az emberi hatások: folyók elszennyezése, mederalakítások, műanyagos partvédelem stb. Valószínűsíthető, hogy megtalálható még a Don medencéjében is.

 

A rejtőzködő életű Tiszavirág

 

 A tiszavirág élőhelye

 

A párosodás után a nőstények a folyó fölött repülve lerakják petéiket. A kikelő lárvák (nimfák) az agyagos aljzatba, partfalba fúrják magukat, 10—15 cm hosszú U alakú lyukakban élnek. A magyarországi kutatások (Andrikovics Sándor és Turcsányi István, 2000), melyeket a 2000. évi cianidszennyezést követően az egész magyarországi Tisza-szakaszt célozták (28 helyszín), azt mutatták, hogy a lárvák a szerves anyagban viszonylag szegény aljzatot kedvelik, ami rendszerint agyagot jelent (sárga és fekete agyag), ritkán azonban más aljzatban is előfordulnak. Ennek ellenére az agyag a meghatározó és az is fontos, hogy a part, ill. a partközeli mederfenék meredek legyen, és a víz kellő sebességet érjen el. Ez utóbbi két tényező akadályozza meg, hogy lágy iszap rakódjék az agyagra, és ezzel kedvezőtlenné váljanak az életkörülmények. (2.fotó)

 

 

2.foto

 

2002-ben a Hortobágyi Nemzeti Park kutatói a magyarországi Tisza felső szakaszát tanulmányozva azt tapasztalták, hogy tiszavirág lárvái minden olyan partszakaszon megtalálhatóak, melyeken a partfal anyaga, valamint az áramlási viszonyok megfelelők, és nincsenek kövezve vagy más módon mesterségesen átalakítva. A tapasztalatok szerint a tiszaviráglárvák számára kedvező partfal anyagára nézve törmelékes, puha agyagos vagy kemény agyagos, helyzetére nézve viszonylag meredek, azaz nagy szöget zár be a vízszintessel. A legtöbb lárva a 3–4mm átmérőjű szemcsés, morzsalékos- törmelékes agyagban található. Az áramlás tekintetében fontos az állandó, viszonylag nagy sebességű egyirányú áramlás, mely a dőlésszöggel együtt biztosítja azt, hogy a járatokkal benépesített partszakaszon ne rakódjon le homok vagy iszap. A legnagyobb telepek a nagy szakadópartok mély részein helyezkednek el. Ezekben a telepekben akár 30–35 járat is lehet a vízfelszín felett, illetve a partfal aljára hulló törmelékben akár 4000 lárva is lehet m2-enként. A nagyobb szakadópartokon kívül minden olyan helyen, ahol a mederanyag agyagos és az áramlás megfelelően gyors (pl. becsúszott kövezéseknél), igen nagy sűrűségű telepek alakulhatnak ki.

A kutatók (Andrikovics, Turcsányi, 2000)a tiszavirág-telepek hat jellegzetes típusát tudták elkülöníteni. Ezek:

1. Sűrű, homogén telep -- sárga agyagos, szakadó falakban alakul ki, igen nagy mennyiségű lárva részvételével. Viszonylag kevés helyen sikerült ilyen telepek feltalálása, pl. Tarpa, Doba, Maros-torkolat, Kanizsa (Jugoszlávia).

2. Sávos telep -- kevert anyagú szakadó falakra jellemző, ahol az állatok csak a fal agyagos, löszös részeiben készítenek lyukakat, a homokos sávokat mindig üresen hagyják. A leggyakoribb teleptípus, néhol igen hosszú, több km-es szakaszon is elhúzódik. Különösen gyakori a Felső-Tiszán.

3. Padkás telep -- lépcsős, teraszos meredek parton jelenik meg, a lárvák gyakran csak a függőleges részeiben élnek. A Felső-Tisza gyakori teleptípusa, pl. Tuzsér körül.

4. Ritkás homogén telep -- sokféle anyagú üledékben, lehet szürkésfekete agyagban, de kivételesen meredek homokos részen is. Nem gyakori telepforma.

5. Kőszórásos telep -- kőszórásos, védett parton, az eredeti telepek helyén alakul ki, a kövek közötti hézagokban. A teljes Tisza-szakaszon előfordul. Gyakori a Felső-Tiszán, a kiskörei tározó alatt, Szolnoknál és Szegednél.

6. Lapos, parti telep -- alkalmas anyagú, agyagos, lapos parton találkozunk vele, a part kisebb szakadásain, a meredekebb részeken készítik lyukaikat az állatok, többnyire egymástól elszakadó, kisebb csoportokban. Az alsó és a középső szakaszon néha hosszan elnyúlva találjuk. Feltételezhető, hogy évtizedes időtávlatban a szakadó partok omlásával jön létre. A Felső-Tiszán ritka, a Közép-Tiszán Doba, Csongrád mellett. is megtalálhatóak.

A hat típus vázlatos rajzát és mederviszonyait a 3.ábra szemlélteti

 

 

  3.ábra

 

A magyarországi Tisza esetében a Felső-Tisza szakasza Tiszabecstől Dombrádig, az ún. Közép-Tisza Dombrádtól Kisköréig -- benne a 120 (folyam-kilométer) fkm-nek megfelelő Tiszával és a Tisza-tóval -, az Alsó-Tisza pedig Kiskörétől a déli magyar határig tart.

A Felső Tisza 11 kanyarában végzett 2002. évi felmérés azt mutatta, hogy még a legkisebb állománnyal rendelkező kanyarokban is 2,4–2,7 millió lárva él, míg a legnagyobb állománnyal rendelkező kanyarokban akár 7,0–8,4 millió is lehet az állomány nagysága.

 

A tiszavirág életciklusa, a tiszavirágzás

 

Az egyes telepeken a lárvák (4. fotó) lebegő üledékek szűrésével (az iszap szerves korhadékával) táplálkoznak. Egyedfejlődésük 3 évig tart, tehát egy adott telepen három nemzedék él együtt. A lárvák eközben kb. 20-szor vedlenek. Növekedésük a hőmérséklettől nagymértékben függ. A hőmérsékletfüggő lárvanövekedés befejeződése az, ami kiváltja a rajzást, és ennek lezajlása meleg és szélcsendes időben teljesen zavartalan, de a kisebb környezeti változások, sőt még a viharos idő sem zavarja meg.

 

 

  4.foto

 

A tiszavirág évenként a hőmérséklettől, légnyomástól, vízállástól stb. függően júniusban, az Alsó-Tiszán június első hetében, a Közép-Tiszán a második héten, a Felső-Tiszán pedig június utolsó dekádjában rajzik.

A hímek az utolsó lárvastádiumot követően nehezebben repülő ún. szubimágókká (5.fotó)válnak, amelyek a partra repülnek és cserjékre, levelekre kapaszkodva, de akár az ember ruhájára is rátelepedve egy újabb vedlés (6.,7., 9., 10. fotó) után kezdik meg néhány órás vagy félnapos imágó( fejlett ivaros alak) (8. fotó)életüket.

 

 

 5.foto

 

 

 6.foto

 

 

 7.foto

 

 

 9.foto

 

 

8.foto

 

A nőstények (11. fotó) valamivel később jelennek meg mint a hímek, és levetve lárvabőrüket, egyből imágóvá alakulnak, azaz azonnal párzóképesek. Ezután csak párjuk keresésével törődnek, nem is táplálkoznak.

 

 

11.foto

 

Az ezt követő látványos rajzásra (14., 15. fotó)a Tisza napsütötte öbleiben kerül sor.

 

 

 

14.foto

 

 

15.foto

 

Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, s a víz fölött, a levegőben párosodnak (12., 13. fotó). Röviddel a párzás után a hím elpusztul, a nőstény a vízre ereszkedve a vízbe rakja a petéit, majd párja sorsára jut.


 

 12.foto

 

 13.foto

 

Tehát a figyelemre méltóan szinkronizált rajzás során a lárvák szárnyas alakká (a hímek szubimágóvá, majd imágóvá, a nőstények egyből imágóvá) alakulnak, majd a hímek és nőstények párosodása után. a nőivarú egyed a folyó felett repülve megkezdi a kompenzációs repülést. A Tisza felett 5-10 méteres magasságban halad a folyásiránnyal szemben (14. fotó), majd távolabb leereszkedik a vízre, ahol lerakja a petéit (egy nősténytől átlagban 7-8000 db). A peték lesüllyednek a mederfenékre, majd a kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába, és a víz felé nyitott vájatban élnek a következő három évben, tíz-százezres egyedszámú telepeken. A nőstények a kompenzációs repülésükkel elensúlyozzák a peték elsodródását, így a peték nagyjából azon a helyen érik el a vízfeneket, ahonnan a szülők is származnak.

 

 

14.foto

 

Az utódokról való gondoskodás után a vízfelszínt elborítják a teljesen legyengült kérészek, amelyeket a halak és a madarak szedegetnek össze. (16., 17. fotó)

 

 

16.foto

 

 

17.foto

 

A tiszavirág tömeges rajzása és rövid élete Magyarországon közismert, ám ez csak a kifejlett állatra, az imágóra jellemző. A szaporodás után a hím, majd peterakás után a nőstény is elpusztul (18. fotó), beborítva a folyót.

 

 

 18.foto

 

Ezt a tömeges rajzást - a milliárdnyi kérész kirepülését, víztükör feletti násztáncát, párzását, peterakását, pusztulását - nevezzük tiszavirágzásnak. A tiszavirág (az ivaros alakok) rövid élete, rajzása igen látványos és népszerű, egyedülálló jelenség, mely egyre nagyobb érdeklődésre tart számot.(19. fotó)

 

19.foto

 

Nem csoda, hogy ez az állatka egyben a Tisza szimbóluma is. A Tisza Klub is ezért választotta emblémájának a tiszavirágot. (20. ábra)

 



 

 

20.abra

 

A szárnyas alakocskák ködkoszorúja, a parányi szárnyaik surrogása, az iszonyú áldozatokat követelő nagy találkozásuk pompája borítja ilyenkor a szőke Tiszát. Amíg a levetett lárvaingek tömegét a Tisza sodorja, a magasba törő, vedlő lárvák tízezreit a halak, békák falják fel. A víz szinte forr a csapkodó uszonyoktól, a mohó szájak csattogásától. A levegőbe emelkedett, párt kereső kérészekre falánk madarak fergeteges serege csap le. Újabb és újabb hullámokban a kérészek újabb és újabb száz- és százezrei emelkednek a felszínre. Sűrűvé válik tőlük a Tisza fölötti levegő. A halál-élet tánca ez a röpke nászünnep, a látványos Tisza-virágzás.
A nőstény lerakja a petéit, majd a hímmel együtt a vízbe hullik. Mire a Nap lebukik, a kimerült rovarok tetemei szőnyegszerűen beborítják a víz felszínét, amely már nem fodrozódik. A parti fák ágain pukkadásig jóllakott fecskék, poszáták, légykapók, rigók csapata piheg. Míg a peték lassan a mederfenék felé süllyednek, a nagy esemény elcsitul.” (Kazi István, www.haldorado.hu)

Szépen szól a rajzásról a magyar -- népdalnak tartott -- ének:

 

„Temető a Tisza, mikor kivirágzik,

Millió kis lepke habja között játszik.

Egy sem él sokáig, míg számolok százig,

Temető a Tisza, mikor kivirágzik.”

 

A rajzás általában szakaszokra osztható. Előrajzás alkalmával csak százával repülnek az állatok. A leglátványosabb főrajzás során milliónyian repülnek a víz felett. Az utórajzáskor csak néhány tucatnyi állattal találkozhatunk. A rajzás a késő délutáni, esti órákban, kb. 18-21 h között zajlik.

 

De hogyan is néz ki a tiszavirág? (A tiszavirág vázlatos alaktani leírása)

 

A tiszavirág 8-12 centiméter hosszú, színpompás: sárgától a világosbarnán keresztül a sötétbarnáig terjedő színskálán mozgó rovar, szárnyfesztávolsága eléri a 6-7 centimétert.

A kifejlett lárva (21. ábra) feje sárga, a szemei feketék. A csápok sárgásak, serte nélküliek. A fejtető és a homlok sötétbarna. A tor sárgás színű, míg a potroh sárgás –barnás színű. A rágók (mandibula) erősek, felűről is feltűnők, 6-7 erős foggal a külső szélén.

 

 

21.abra

 
A hím imágó
(22. ábra) szemei sötétszürkék. A fejtető és a nyakszirt vörösesbarnák, Az előtor fehéres, az oldalain 1-1 kicsi barna folt van. A közép-és utótor sárgás. A potroh hátlemeze sárgás, középen világosbarna folttal, a hátlemezek világosbarnától-sötétbarnáig terjedő színekben pompáznak. A potroh hasi oldala halványsárga-fehéres vagy világossárga, középen végighúzódik egy áttetsző fehéres sáv, amin át előtűnik a hosszanti idegköteg. Az oldallemezek gyűrtek, fehéresek, felülről is jól látszanak. A szárnyak egyszínű halványbarnásak, az erezet ugyanolyan színű. A potroh végén két erős fogó található, és két hosszú fartoldalék.

 

 

 22.ábra

 

Szubimágó (23. ábra) stádiuma csak a hímeknek van. A szemek sötétszürkék, a fejtető és a nyakszirt barnás. A potroh háta sárgásbarna, középen sötétbarna mintás. A potroh hasi oldala sárgásfehér. A szárnyak egy kissé sötétebbek, mint a kifejlett hímeké. A lábak fehéresek. A két fogó kb. olyan hosszú a testhez viszonyítva, mint az imágóé. Összességében nagyon hasonlít az imágóra, első ránézésre nem könnyű megkülönböztetni őket. Csak a színek fakóbbak - kivéve a szárnyakat - az elülső lábak és a fartoldalékok rövidebbek.

 

 

 23.ábra

 

A nőstények (24.ábra) szemei feketék, a fejtető fekete, a nyakszirt haloványabb. A csáp sötétsárgás. Az előtor világosbarna, középen nehezen észrevehető, kissé sötétebb, kiterjedt folttal. A közép-és utótor barnás. A potroh háta barnás vagy világosbarna, a III-IV. hát lemezen ovális, kiterjedt fehéres foltok vannak. A potroh hasi oldala fehéres sárga - többiben hasonlatos a hímekhez. A szárnyak kissé áttetszőbbek, mint a hímeknél, szürkés színűek. A lábak sárgásbarnák.

 

 

 24.ábra

 

Tojások (25. ábra): Lapított, diszkosz alakúak. A nőstényekben a tojások száma 7 és 8 ezer között változik.

 

 

25.ábra

 

A magyar ember kapcsolata, viszonyulása a tiszavirághoz

 

Régen …..

 

A tiszavirág és a vele rokon nagy termetű kérészfajok, valamint az ember kapcsolata igen régi keletű, az írásos emlékek az ókori Mezopotámiáig visszavezethetők. A tiszavirág, valamint az előfordulási területén tevékenykedő, gazdálkodó ember között szerteágazó kapcsolat alakult ki. Ez a kapcsolat leginkább a halászat-horgászat területén jelentkezett és jelentkezik. Ez a kapcsolat meglehetősen régi keletű, hiszen ősidők óta léteznek olyan halászati módszerek, melyek csalit, így a tiszavirág lárváját és kifejlett formáit is alkalmazzák.

 

A tiszavirág és a tiszai ember kapcsolatáról Gorové (1819) is megemlékezik. Érdekes információ, hogy nem csak a halászok számára volt fontos időpont a tiszavirágzás, hanem a környék gazdálkodóinak is, akik ilyenkor állataikat a vízpartra hajtották, ahol azok bőségesen fogyasztottak a parton összegyűlt rovartetemekből. A hatalmas mennyiségű rovart a partokon takarmányozás céljából be is gyűjtötték, sőt még trágyázásra is használták.

 

Szilágyi (1995) a tiszai halászatról szólva a kisszerszámos halászati módszerek közül a szigony használatánál említi, hogy tiszavirágzás idején az ügyesebb halászok sikerrel zsákmányoltak a rajzó tiszavirágok után felszínre felúszó harcsákból.

 

Ugyanez a mű a tükörhálóval kapcsolatban írja, hogy ennek az eszköznek, amely a halász eszközkészletének periférikus darabja, leginkább tiszavirágzás idején látták hasznát. Ez az érdekes halászeszköz leginkább a kecsege és a balin fogására alkalmas. Az összefüggés nyilvánvaló: rajzás idején a kecsege is vízfelszín közelében keresi táplálékát, ami e faj esetében elég szokatlan.

 

A tiszavirág jelentősége a halászatban a véghorgok, fenékhorgok esetében a legnagyobb, mert ez a halászati módszer csaliként alkalmazza a tiszavirág lárváját és kifejlett alakjait is. Szilágyi szerint a tiszavirág lárvája (kérísz, kírísz, kilisz, harcsaféreg), valamint a giliszta a legfontosabb csalétke a fenékhorognak. A kérészlárvák gyűjtéséhez baggert (báger, kérészszedő, bogárszedő, furu) használtak, ami ugyanaz az eszköz, mellyel a kutatók is dolgoznak. A begyűjtött lárvákat igyekeztek elevenen tartani az arra szolgáló ládában, és elsősorban kecsegére csaliztak vele. A kifejlett kérészeket is gyűjtötték a halászok tiszavirágzáskor. A begyűjtött rovarokat hűvös helyen kiszárították, és a későbbiekben használták fel. A feltűzött kérész a vízben felpuhult, és ugyancsak főként kecsegefogásra vált alkalmassá.

 

Most….

 

A napjainkra meghatározó kapcsolat kizárólag egy területen jelentkezik, és ez a természetvédelem. E kapcsolat új keletűnek tekinthető, mivel maga a természetvédelem sem tekint vissza hosszú múltra.

 

A tiszavirág 1993 óta védett, és a jogszabályi védelem az élőhelyére és minden alakjára kiterjed: lárva, szubimágó, imágó, elpusztult egyed. Azért védett, mert a folyószabályozások és -szennyezések tönkretették élőhelyeit, a Tisza egyes szakaszairól teljesen kipusztították, másutt csak mutatóba maradt néhány. Azóta viszont régi élőhelyeit újra elfoglalta, sőt újabb élőhelyeken is megjelent (pl. Keleti főcsatorna)

 

A fentiekben részletezett ősi halászattal összefüggő tevékenységek: tükörhálózás, szigonyozás, fenékhorgok használata mára tiltott tevékenységek lettek, használatuk állatkínzásnak minősül. Ugyanakkor a tiszavirág csaliként való használata szintén tiltott.

 

Igen elszomorító, hogy bár a legtöbb horgász tisztában van a tiszavirág védettségével, ennek ellenére - olyan hibás érveléssel, hogy tömeges, meg úgyis elpusztul, vagy már elpusztult jogsértően cselekednek. Mindenki tisztában van azzal, hogy nem elsősorban a horgászoktól kell félteni a tiszavirágot, hiszen a fajokat leginkább élőhelyük megőrzésével lehet sikeresen védeni.

 

Azonban a horgásztársadalom egy része nem ért egyet az elpusztult példányok begyűjtési tilalmával, noha tudott tény, hogy a párzást követően a nőstények nagy száma elpusztul mielőtt petéit lerakhatná, és ezután a Tisza vize mossa ki belőlük a megtermékenyített petéket.

Másrészről pedig ha nem lenne általános érvényű védettsége, azaz bármilyen engedményre lehetőséget adna a jogi szabályozás, hatalmas visszaélésekre és vitákra adna okot. Nyomban kereskedelmi szinten is megjelenne a kitermelés, és hamarosan a horgászboltok is árusítanák a „csodacsalit”, hiszen igény lenne rá, az üzlet pedig „csak” üzlet. Ezért nem mérvadó pusztán az, hogy a tiszavirág-populációkra ma mekkora terhelést jelentene a csak magának bágerozó (lárvát kiásó) vagy a csak elpusztult egyedeket gyűjtő horgász. Továbbá a fenti okfejtés nem képezheti kiindulópontját egy olyan gondolatkísérletnek sem, hogy mi lenne, ha horgászati célra mégsem lenne tilalmas a felhasználása.

 

Tehát összefoglalva: a tiszavirág védettsége nemzetközi és hazai szinten is indokolt. A védettség kiterjed a csalizási tilalomra is, dacára, hogy teljesen egyértelmű, nem ez jelenti a veszélyt a faj számára.

 

Miért fontos?

(A tiszavirág jelentősége)

 

Azon kívül, hogy egy rendkívül látványos esemény a Tisza kivirágzása, fontos ökológiai jelentősége is van.

 

 

A folyó állapotát tükrözi élővilágának gazdagsága, a fajok egyedszáma, karakter- illetve indikátorfajok jelenléte. A vízirovarok helye a táplálékláncban a növények és a halak között van. A folyóvizekben élő rovarlárvák nagy része igen érzékeny az ipari vízszennyeződésre. Együtteseik ezért kitűnő vízminőség-indikátorok.
A tiszavirág ökológiai alkalmazkodóképessége rögzített és rugalmatlan, nehezen alkalmazkodik az élőhelyek változásaihoz, ezért indikátorfajnak tekinthető a Palingenia longicauda - jelenléte a folyók tisztaságának és a benne lezajló ökológiai változások mutatója. A tiszai ökológiai rendszer egyik alappillére a tiszavirág-telepek zavartalan működése.
Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak. A Tisza magyarországi szakaszát tekintve a tiszavirág mintegy 30 halfajnak táplálkozásában szerepel mint táplálékállat. A tiszavirág lárvája az aljzaton történő furkálással élőhelyet is teremt más mederfenéki élőlények számára.

„Amikor megjelenik, mennyi mindent elmond a tiszavirág.

Elmondja, hogy a Tisza oxigéndús és egészséges. Hogy a vízben sok a kecsege, bucó, selymes durbincs, ponty, süllő, csuka, harcsa ... Hogy a meder alján rák és kagyló vadászik... Hogy terebélyes fűzek, nyárfák lombja takarja a partszéli csendes hullámokat, és a kocsányos tölgy, a magyar kőris, a venic szil zöld lombja alatt bujkál a veresgyűrű som, hamvas szeder, varázslófű, sövényszila, vadszőlő, galagonya... Hogy a fakoronák között rigó fütyül, harkály kopácsol ... Hogy vadludak, darvak húznak az augusztusi égen. Hogy a Tisza parti kefesűrű bozótokban, cserjékben, őzek, nyulak, rókák, vaddisznók szarvasok tanyáznak.” (Kazi István, www.haldorado.hu)

 

A tiszavirágot veszélyeztető tényezők

 

A tiszavirág igen érzékeny a környezeti változásokra, különösen a folyószabályozások, mederátalakítások, folyópartok műanyagos partvédelme, folyók szennyezése csökkentik életterét. Nem elhanyagolható azonban a horgászok általi gyűjtése, mely úgy élőhelyeiket (lárvák kiásása) mint pedig szaporodási esélyeiket csökkentik (lárvák, elpusztult, de petéiket nem lerakott nőstények, élő egyedek gyűjtése)

 

Élőhelyeik zavarása, megszüntetése, vízszennyezés

 

A legnagyobb hatású élőhelyváltoztatást okozó mesterséges zavarás a partvédelmi célú kövezés. A kövezés révén megváltozik a partfal, illetve a meder anyaga, melynek következtében az alkalmatlanná válik a tiszaviráglárvák megtelepedésére. Megváltoznak az áramlási viszonyok is, amely azt eredményezi, hogy a kövek közötti résekben iszap rakódik le. A kövezett szakaszokon nincs tiszaviráglárva vagy csak elszórtan a kövezés ritka hiátusaiban. A rajzások megfigyelése során 2002-ben a Hortobágyi Nemzeti Park kutatói a kövezett szakaszokon nem láttak vízfelszínre úszó lárvát.

 

Zavarást okoznak még az áramlási viszonyokat jelentősen megváltoztató sarkantyúk, valamint helyenként a horgászok által a tiszaviráglárvák kiásásával okozott partrombolások.

 

Ugyancsak itt kell említést tenni a Tisza vízgyűjtő folyóvizeinek vízminőségéről is. A tiszavirág szempontjából a jó vízminőség életfeltétel. A 2000. évi cianidszennyezést és nehézfémszennyezést mégis csodával határos módon túlélték lárvái. Ez azonban nem a faj ellenállóképességének köszönhető, hanem annak, hogy a szennyezés a tiszavirág-telepeket nem károsította: közvetlenül nem érte el a lárvákat. A körülmények szerencsés együttállásán múlott túlélésük. A cianidos „dugó” közvetlenül nem is került az 5-8 mm-es járatokba, mivel a telepeken a bejárati nyílások ún. áramlási árnyékban vannak, és a jóval hidegebb, nagy áramlási sebességű mérgező víz mintegy elcsúszhatott a nyílások felett, másrészről a nagy belvizek miatt magasabb volt a talajvíz a folyó szintjénél, és a talajvíz nyomása nem engedte a mederfalba a cianidos vizet.

 

Horgászat

 

A horgászat az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenységgé nőtte ki magát, de főként a szegényebb vidékeken (pl. Szatmár, Bereg) nem szabad lebecsülni gazdasági, élelemszerző szerepét sem. A tiszavirággal kapcsolatban nyugodtan kijelenthetjük, hogy manapság a halászatban jelentéktelen a szerepe, ezzel szemben a horgászok, annak ellenére, hogy védett fajról van szó, előszeretettel alkalmazzák csalinak. Elsősorban a kecsege horgászatánál tartják fontosnak, az eredményes horgászat alapfeltételének. Mind a lárvát, mind az imágót felhasználják csalinak, fenekező készséggel szokták alkalmazni.
Köztudott, hogy a tiszavirág 1993 óta védelmet élvez. s ez a tény a horgász szaklapokban is megjelent, mégis sok horgász úgy viselkedik, mintha ez a törvény rá nem vonatkozna. Sajnos továbbra is tömegesen gyűjtik a part növényzetén vedlő hímeket és a petéiket rakó nőstényeket egyaránt. Nem ritka jelenség, hogy túlgyűjtik magukat, és zacskószámra dobálják el az elpusztított kérészeket. (26. fotó) Különösen fájó, hogy a kérészgyűjtők teljesen etikátlan módon járnak el, mert a rovarok a zacskóban verdesve akár órákon át szenvednek.

Van egy olyan kérdés, amelyben a többi vita ellenére a természetvédők, a vízügyi szakma és a horgászok szerencsére egyaránt egyetértenek: a tiszavirág fennmaradásának záloga élőhelyének többé-kevésbé változatlanul hagyása lehet. Ehhez arra van szükség, hogy a Tisza, és más folyók vízminősége ne romoljon, a tiszavirág telepeknél pedig csak igazán indokolt esetben kerüljön sor partvédelmi beavatkozásokra. A hullámterekkel kapcsolatos jelenleg formálódó természetvédelmi elképzelések remélhetőleg hosszabb távon biztosítják e faj fennmaradását.

 

A tiszavirág jogi védelme

 

Európai szintű védelem

 

A tiszavirág 2002 óta berni konvenciós faj lett. Ez a státus nemzetközi védettséget jelent, amit az indokol, hogy bár a tiszavirágnak igazán jelentős állománya szinte csak Magyarországon van, eredeti elterjedését tekintve, állatföldrajzi értelemben igazi európai faj.
Az egyik első, nagy, regionális egyezményt Európában fogadták el 1979-ben, Bernben, az
európai, vadon élő élővilág és a természetes élőhelyek védelméről (Convention on the Conservation of European Wildlife and Natural Habitats - Bern Convention). 1982 óta hatályos. Az egyezményhez Magyarország 1989-ben csatlakozott, melynek közzétételére 1990-ben került sor (KTM, 1990): 1990/7. Nemzetközi Szerződés: Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (Berni Egyezmény)

Az Egyezmény alapvető célkitűzése a vadon élő állat- és növényfajok és élőhelyeik védelme, különös figyelemmel a veszélyeztetett fajokra (beleértve a vonuló fajokat is) és élőhelyekre, valamint ezek védelme érdekében az országok közötti együttműködés elősegítése. A 4. cikkely előírja, hogy az egyezményben részes államoknak meg kell tenniük a „megfelelő és szükséges” intézkedéseket az állat- és növényvilág élőhelyeinek védelmére, különösen azon fajok esetében, amelyeket az egyezmény I. és II. függeléke felsorol.

Az I. függelék tartalmazza a fokozottan védett növényeket, a II. a fokozottan védett állatokat, a III. lista a védett állatokat. Az I. és II. függeléken szereplő fajok egyezmény szerinti védelmi szintje azonos a hazai természetvédelmi jogszabályok szerinti védett és fokozottan védett kategóriákkal. A III. függeléken az előzőektől eltérően halászható és vadászható fajok is szerepelnek.

A tiszavirág a berni konvenció II. függelékébe került, a fokozottan védett állatok közé.

 

Magyarországi védelem

 

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény. számos rendelkezést tartalmaz az élőhelyvédelemmel, védett élőlényekkel kapcsolatosan. A teljesség igénye nélkül:

16.§ (5) A vízfolyások és tavak természetes és természetközeli állapotú partjait - a vizes élőhelyek védelme érdekében - meg kell őrizni. A vízépítési munkálatok során a természetkímélő megoldásokat kell előnyben részesíteni.
43.§ (1)
Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.
Ugyanezen jogszabály hely (2) bekezdése alapján a felügyelőség engedélye szükséges védett állatfaj egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához.
68.§ (2
) A védett növény- és állatfaj egyede, továbbá a védett ásványi képződmény állami tulajdonban áll.
78.§ (4)
A jogellenesen szerzett, birtokban tartott védett természeti értéket - …. Ha a védett természeti érték állami tulajdonban áll (68. §), akkor azt a természetvédelmi hatóság lefoglalja és az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv döntéséig az igazgatóság gondoskodik a megőrzéséről.
80. §
(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával
b)
a védett természeti értéket jogellenesen veszélyezteti, károsítja, elpusztítja, vagy védett természeti terület állapotát, minőségét jogellenesen veszélyezteti, rongálja, abban kárt okoz;
d)
a védett élő szervezet, életközösség élőhelyét, illetőleg élettevékenységét jelentős mértékben zavarja;
e)
a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérően végez természetvédelmi bírságot köteles fizetni.

 

A tiszavirág (Palingenia longicauda) a 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet hatálya alá tartozó védett rovarfaj, természetvédelmi értéke egyedenként 2000 forint, ezért az élő és az elhullott egyedek gyűjtése egyaránt tilos.

A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény. (Sztv.) 147. § bekezdésének c, pontja értelmében természetvédelmi szabálysértést követ el és százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki védett élő szervezet egyedét jogellenesen elpusztítja.

Amennyiben a befogott, begyűjtött példányok összértéke a 20.000 Ft-ot meghaladja akkor a Büntető Törvénykönyv (1978 évi IV. Törvény) Btk.316.§. (1).bekezdésbe ütköző lopás bűncselekmény is megvalósul. (figyelemmel az értékre lehet vétség vagy bűntett).

Amennyiben az elkövető valamely eszközzel felszerelkezve a rovarok telepét ássa fel, ebben az esetben akár több 10.000 példányt is elpusztíthat, és élőhelyét jogellenesen jelentős mértékben megváltoztatja ebben az esetben a Btk. 281.§-hatálya alá tartozó természetkárosítás bűncselekményét is elkövetheti. Ugyanúgy akkor is, ha jelentős mennyiségű egyedet fog be, és az okozott kár eléri a 100 000 Ft-ot. (pl. 50 tiszavirág esetén 50x2000 Ft= 100 000 Ft). A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés.

A Közép-Tiszán egy természetvédelmi őr a vízirendőrség közreműködésével tetten ért egy csónakból szákkal dolgozó gyűjtőcsoportot. A gyűjtés eredménye: a mennyiséget alaposan alulbecsülve is 8000 elpusztított tiszavirág, melyeknek természetvédelmi értéke darabonként 2000 forint. Könnyen látható, hogy a kárérték 160 000 Ft, és ez megalapozza a természetkárosítás bűncselekményét.

 

Összefoglalás

 

A tiszavirág Magyarország és Európa legnagyobb méretű kérésze, mely látványos rajzása - tiszavirágzás - révén vált közismertté. A tiszavirágnak igazán jelentős állománya szinte csak Magyarországon van, eredeti elterjedését tekintve azonban igazi európai faj. Ezért mára igazi hungarikum, a Tisza szimbóluma lett. Megőrzése viszont  csak nemzetközi összefogással lehetséges, hiszen a Tisza vizeit a Kárpát-medencéből gyűjti.

 

„Az apró rövid életű gyönge kis rovar elmondja, hogy a föld sötét rejtekéből való fényre törése, a csodálatos átváltozása, égbe röppenése, harc az életért.

Akik itt, vagy valahol máshol a Tiszán, megismerték a tiszavirág rövid életű, varázslatos átalakulását, elszántságát, repülését, nemcsak szeretni fogják a Tiszát.

Küzdeni is fognak a folyó megmentéséért és megőrzéséért.

Mert megtanulták, hogy a Tisza menti települések diadal íve a Tisza-virágzás”.

(Kazi István, www.haldorado.hu)

 

 Irodalomjegyzék

 

Andrikovics, S., Turcsányi, I. (2001): Tiszavirág (Tisza Mayfly), Tisza Klub Füzetek 10, pp. 69.

Gorové, L. (1819): Egy különös tüneménynek, az úgy nevezett Tisza - virágzásának leírása. - Tudományos Gyűjtemény. 8: 3-22

Hamar, J. (2000): Tiszavirágzás 2000. 1-4. - Tisza Klub kiadvány

Lengyel Sz., Kiss B., Müller Z. & Aradi Cs., (2004) A tiszavirág telepeinek elhelyezkedése és szerkezete, valamint állományának nagysága a Felső-Tisza egyes szakaszain, in Természetvédelmi Közlemények 11.

Szilágyi M. (1995): A Tiszai halászat Az eszközök és fogási módok történeti változásai.- Néprajzi Tanulmányok Akadémiai Kiadó, Budapest

 

 

Norway Grants - NFÜ
© Copyright 2010.
A tiszavirag / A Tisza vilaga
Impresszum
Minden jog fenntartva!
Készítette:
Newtime Kft.